A. A. Milne: Micimackó
" Amikor először hallottam a nevét, én is azt kérdeztem, amit ti akartok kérdezni: „Hát nem fiú? Azt hittem, fiú.”

– Én is azt hittem – mondja Róbert Gida.
– De hát akkor nem lehet Mici a neve! Mért hívod Micinek?
– Nem én hívom
– De hát azt mondtad.
– Mert úgy hívják. Nem érted, hogy úgy hívják?
– De igen, hogyne – mondtam gyorsan, és remélem, hogy ti is befejezitek ezzel a kérdezősködést, mert bővebb magyarázat nem áll rendelkezésre."

Fordította Karinthy Frigyes. A Walt Disney Co. 1961-ben vette meg a megfilmesítési jogokat, először még az eredeti történet, és eredeti képek alapján rajzolták meg, később formálták Micimackót egy modernebb medvére. Az idők folyamán, a többi szereplő is sokat változott.
Alan Alexander Milne 1882. január 18-án született Londonban költő, regényíró, drámaíró és publicista. Apjának magániskolája volt, melynek tanára volt egy ideig H. G. Wells is. Milne a cambridge-i Trinity College-ben tanult. 1903-ban diplomázott, úgy döntött, hogy író lesz. Esszéi és versei többek között a Punchnál és a Jame's Gazette-ben jelentek meg. Nemsokára már a Punch segédszerkesztőjeként dolgozott. Első regénye, a Londoni szerelmesek 1905-ben jelent meg. Következő kötetében a Punchba írt írásait gyűjtötte egybe. Legnagyobb sikerét az Mr. Pym továbbmegy című vígjátékával aratta. 1913-ban feleségül vette Dorothy de Selincourtot, fiuk Christopher Robin 1920-ban született. Milne az első világháborúban a híradósoknál szolgált. Érdeklődése a háború miatt és szeretett fia hatására a mesék felé fordult. Christopher az 1975-ben megjelent visszaemlékezéséből kiderül, hogy az apjával soha nem tudtak közel kerülni egymáshoz. Agyműtétjét követően élete utolsó négy évét mozgásképtelenül élte le. A sussexi Hartfieldben 1956.01.31-én halt meg.

Micimackó idézetek:

Tudod Malacka, van úgy, hogy valaki nagyon törődik a másikkal. Azt hiszem, ezt hívják szeretetnek.

Van úgy, hogy nagyobbnak és borzadályosabbnak látszanak a dolgok, ha egyedül vagyunk és félünk

Bátrabb vagy mint hiszed, erősebb mint sejted, és okosabb mint véled.

Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?

- Pont jókor jössz, mert ez a nap legjobb része.
- Melyik az a rész?
- Az, amikor te meg én mi leszünk.

Ha nem ilyen volnál, mind szegényebbek lennénk.

Most először végre DVD-n is átélhetjük, milyen az, ha Milne szelleme találkozik a Disney-csodával: megjelenik az első, eredeti, klasszikus Micimackó-film, amelyben nem csak a figurák, de a történetek is Milne könyvéből származnak!

Ebben a filmben láthatjuk, amint a torkos Mackó megpróbál észrevétlenül a méhek között elvegyülve mézet szerezni, majd inkább Nyuszinál csillapítja éhségét, aminek egyenes következménye lesz, hogy néhány napra beszorul Nyuszi üregének bejáratába.

Megismerjük a nagy áradás igaz történetét, amelyben Malacka, a nagyon pici állat nagyon nagy bajba kerül, bemutatkozik Tigris is, aki nagyon jól mászik fára, de lejönni már nem tud, és természetesen Kanga, Zsebibaba, Bagoly, Füles és Róbert Gida is részt vesz minden kalandban ebben a klasszikus, felejthetetlen és kihagyhatatlan Micimackó-filmben

Tigris filmje és Malacka nagy mozija után ezúttal Zsebibabáról szól a történet. Kitavaszodott a Százholdas Pagonyban, és a hosszú tél után kicsattanó örömmel ugrándozik a zöldellő mezőn Zsebibaba. Élvezi a meleget, hallgatja a madárdalt, ugrál és bugrál, legszívesebben magához ölelné az összes barátját, hogy vele együtt ünnepeljék a tavasz beköszöntét. És Zsebibaba meg is teszi. Sorra felkeresi a pagony lakóit, hogy együtt kürtöljék világgá, milyen jó, ha itt a tavasz.

Nyuszi azonban nem akar ünnepelni, hiszen számára a tavasz nem a hancúrozást jelenti - igazából Nyuszinak semmi nem jelenti a hancúrozást - hanem a tavaszi nagytakarítást! Nekilát hát kicsinosítani üregét és hallani sem akar arról, hogy léháskodással töltse ezt a szép napot. Zsebibaba azonban ezt nem hagyja ennyiben

Mackó. Mici a mackó,
Hűbele, bumm, bele, mindig van ötlete!

Kijövünk ővele,
Nem dühös senkire,
Nem riad meg semmitől.
S ha olykor nagyon,
Nagyon magunk vagyunk,
Meglátogat minket
A kedves és jó

Mackó, aranyos fickó,
Így nem is nehéz,
Ó, édes, mint a méz.

Mackó, s ti többi fickó,
nincs arra jó szó, hogy Veletek élni mily jó!

Így hát elindult hazafelé, miközben sűrűn hullt a hó,
S arra gondolt, hogy otthon talán akad egy kis ennivaló.
S hogy kimelegedjék, ugrándozott, s jó nagyokat lépett,
S a hidegre való tekintettel énekelni kezdett.

Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó,
Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik.
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik,
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik.

Ismert erdei körökben az az általános nézet,
Hogy Micimackó, mint minden medve, szereti a mézet.
És ez nem csak afféle szerény vélemény,
Hanem határozottan állítom, hogy tény, tény, tény.

Ezért mikor hideg van, és sűrűn hull a fehér hó,
Kell, hogy legyen az almáriumban eltéve ennivaló.
Így aztán, ha télidőben Micimackó megéhezik,
Megkóstol egy csupor mézet alaposan fenékig.

Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó,
Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik.
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik.
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik.

Micimackó a barátom, és gyakran elbeszélgetünk,
Azokról a dolgokról, mit mind a ketten ismerünk,
És tanultunk egy verset is, és most már kívülről tudom,
Ha hideg van, és hull a hó, én mindig ezt dúdolgatom,

Hogy

Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó,
Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik.
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik.
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik.